klinikai farmakológia
hatásmechanizmus
asztma és orrpolip
az Omalizumab gátolja az IgE kötődését a hízósejtek, a bazofilek és a dendritikus sejtek felszínén található nagy affinitású IgE-receptorhoz (Fceri), ami az Fceri down-szabályozását eredményezi ezeken a sejteken. Allergiás asztmás betegeknél az omalizumab-kezelés gátolja az IgE-mediált gyulladást, amit a vér és a szövet eozinofiljeinek csökkenése és a gyulladásos mediátorok-köztük az IL-4, IL-5 és az IL-13-csökkenése is bizonyít.,
krónikus idiopátiás Urticaria
az Omalizumab kötődik az IgE-hez és csökkenti a szabad IgE-szinteket. Ezt követően az IgE receptorok (FceRI) a sejteken lefelé szabályozzák. Nem ismert az a mechanizmus, amellyel az omalizumab ezen hatásai a CIU-tünetek javulását eredményezik.
farmakodinámia
asztma
klinikai vizsgálatokban a szérummentes IgE-szinteket dózisfüggő módon csökkentették az első adagot követő 1 órán belül, és az adagok között megmaradtak. A szérummentes IgE átlagos csökkenése az ajánlott adagok alkalmazásával 96% – nál nagyobb volt. A szérum összes IgE-szintje (azaz, az első adag után emelkedett az omalizumab kialakulása miatt: IgE komplexek, amelyek lassabb eliminációs sebességgel rendelkeznek a szabad IgE-hez képest. Az első adagot követő 16 héten belül az átlagos szérum teljes IgE-szint ötszöröse volt a kezelés előtti szinthez képest, amikor standard vizsgálatokat alkalmaztak. A XOLAIR adagolásának abbahagyása után a teljes IgE Xolair által kiváltott növekedése és a szabad IgE csökkenése reverzibilis volt, és a gyógyszer kimosása után nem figyeltek meg reboundot az IgE-szintekben. A teljes IgE-szint a XOLAIR-kezelés abbahagyását követően legfeljebb egy évig nem tért vissza a kezelés előtti szintre.,
orrpolipok
orrpolipos betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban az omalizumab-kezelés a szérum szabad IgE-szint csökkenéséhez és a szérum teljes IgE-szint emelkedéséhez vezetett, hasonlóan az asztmás betegek megfigyeléseihez. A vizsgálat megkezdésekor az IgE átlagos összkoncentrációja 168 NE/mL és 218 NE/mL volt az 1.és 2. vizsgálatban. Ismételt adagolás után minden 2, vagy 4 hét, az adagolás gyakorisága a 3. Táblázat szerint, az átlagos volt szabad IgE koncentrációja a Héten 16 10.0 IU/mL Próba 1 11.7 IU/mL a Tárgyalás 2 stabil maradt a 24 hetes kezelés., A szérum összes IgE-szintje emelkedett az omalizumab-IgE komplexek kialakulása miatt, amelyek lassabb eliminációs sebességgel rendelkeznek a szabad IgE-hez képest. 2 vagy 4 hetente ismételt adagolást követően, a 3.táblázat szerinti adagolás és gyakoriság mellett, a 16. héten az átlagos és a medián predóz szérum IgE-szint 3-4-szer magasabb volt a kezelés előtti szintekhez képest, és stabil maradt a kezelés 16-24 hete között.,
krónikus idiopátiás Urticaria
CIU-s betegeken végzett klinikai vizsgálatokban a XOLAIR-kezelés a szérummentes IgE dózisfüggő csökkenését és a szérum teljes IgE-szintjének emelkedését eredményezte, hasonlóan az asztmás betegek megfigyeléseihez. A szabad IgE maximális szuppresszióját az első subcutan adag beadása után 3 nappal figyelték meg. A 4 hetente egyszeri ismételt adagolást követően a szérummentes IgE-szintek a kezelés 12-24 hete között stabilak maradtak., Az omalizumab-IgE komplexek kialakulása miatt a szérum összes IgE-szintje az első adag után emelkedett, ami a szabad IgE-hez képest lassabb eliminációs arányt mutat. Ismételt adagolás után 4 hetente egyszer 75 mg, 300 mg-os, átlagos volt szérum teljes IgE szintje 12 Hét után két-három-szor magasabb volt, mint a kezelés előtti szintet, de stabil maradt között 12, illetve 24 hetes kezelés. A XOLAIR adagolásának abbahagyása után a szabad IgE-szint emelkedett, és a teljes IgE-szint a kezelés előtti szintre csökkent egy 16 hetes követési időszak alatt.,
farmakokinetika
SC alkalmazást követően az omalizumab felszívódott, átlagos abszolút biohasznosulása 62% volt. Asztmás felnőtt és serdülő betegek egyszeri SC adagját követően az omalizumab lassan szívódott fel, és átlagosan 7€” 8 nap elteltével érte el a szérumkoncentráció csúcsértékét. CIU-ban szenvedő betegeknél a szérumkoncentráció csúcsértékét hasonló időpontban, egyetlen SC-dózis után érték el. Az omalizumab farmakokinetikája 0,5 mg/ttkg-nál nagyobb dózisok esetén lineáris volt., Asztmában szenvedő betegeknél a XOLAIR többszöri adagját követően a 0. naptól a 14. napig tartó szérumkoncentráció-idő görbe alatti területek egyensúlyi állapotban az első adag után legfeljebb 6-szorosát tették ki. CIU-ban szenvedő betegeknél az omalizumab lineáris farmakokinetikát mutatott a 75-600 mg-os dózistartományban, egyszeri subcutan adagban adva. Az omalizumab minimális szérumkoncentrációja a 4 hetente alkalmazott 75-300 mg-os ismételt adagolást követően a dózisszinttel arányosan emelkedett.
In vitro az omalizumab korlátozott méretű komplexeket alakított ki az IgE-vel., In vitro vagy in vivo nem figyeltek meg 1 millió Dalton-nál nagyobb molekulatömegű kicsapódó komplexeket és komplexeket. Cynomolgus majmokon végzett szöveti eloszlási vizsgálatok nem mutattak ki specifikus 125i-omalizumab felvételt egyetlen szerv vagy szövet részéről sem. Az omalizumab látszólagos megoszlási térfogata asztmás betegeknél SC alkalmazást követően 78 ± 32 mL/kg volt. CIU-ban szenvedő betegeknél a populáció farmakokinetikája alapján az omalizumab eloszlása hasonló volt az asztmás betegekéhez.,
az omalizumab Clearance-e IgG clearance-folyamatokat, valamint specifikus kötődésen és komplex képződésen keresztül történő clearance-t érintett a cél ligandumával, az IgE-vel. Az IgG májelválasztása magában foglalta a máj retikuloendotheliális rendszerének (res) és endothel sejtjeinek lebomlását. Az intakt IgG szintén kiválasztódott az epébe. Egerekkel és majmokkal végzett vizsgálatokban az omalizumab:IgE komplexeket a RES-en belüli Fcy receptorokkal való kölcsönhatások útján eliminálták, olyan sebességgel, amely általában gyorsabb volt, mint az IgG clearance., Asztmás betegeknél az omalizumab szérum eliminációs felezési ideje átlagosan 26 nap volt, a látszólagos clearance átlagosan 2,4 ± 1,1 mL/ttkg/nap volt. A testtömeg megkétszereződése megközelítőleg a látszólagos clearance megkétszereződése. CIU-ban szenvedő betegeknél a populációs farmakokinetika alapján egyensúlyi állapotban az omalizumab szérum eliminációs felezési ideje átlagosan 24 nap volt, a látszólagos clearance pedig átlagosan 240 mL/nap (ami 80 kg-os beteg esetében 3, 0 mL / kg / napnak felel meg).,
specifikus populációk
asztma
az omalizumab populációs farmakokinetikáját elemezték az asztmás betegek demográfiai jellemzőinek hatásainak értékelése céljából. Ezen adatok elemzése arra utalt, hogy az életkor (6-76 év), a faj, az etnikai hovatartozás vagy a nem esetében nincs szükség dózismódosításra.
orrpolipok
az omalizumab populációs farmakokinetikai analízisei arra utaltak, hogy az omalizumab farmakokinetikája orrpolipokban megegyezett az asztmával., Grafikus kovariáns elemzéseket végeztek a demográfiai jellemzők és egyéb tényezők omalizumab expozícióra és klinikai válaszokra gyakorolt hatásainak értékelésére. Ezek az elemzések azt mutatják, hogy az életkor (18-75 év) vagy a nem esetében nincs szükség dózismódosításra. Az orrpolipokkal végzett vizsgálatokban a rassz-és etnikai hovatartozásra vonatkozó adatok túlságosan korlátozottak ahhoz, hogy tájékoztassák az adag módosítását.
krónikus idiopátiás Urticaria
az omalizumab populációs farmakokinetikáját elemezték, hogy értékeljék a demográfiai jellemzők és egyéb tényezők hatását az omalizumab expozíciójára CIU-ban szenvedő betegeknél., A kovariáns hatásokat az omalizumab koncentrációk és a klinikai válaszok közötti összefüggés elemzésével értékelték. Ezek az elemzések azt mutatják, hogy az életkor (12-75 év), a faji/etnikai hovatartozás, a nem, a testtömeg, a testtömeg-index vagy a kiindulási IgE-szint tekintetében nincs szükség dózismódosításra.
klinikai vizsgálatok
asztma
felnőtt és serdülő betegek 12 éves és idősebb
a XOLAIR biztonságosságát és hatásosságát három randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos, multicentrikus vizsgálatban értékelték.,
a vizsgálatokba 12-76 éves betegeket vontak be, akik legalább egy évig közepesen súlyos vagy súlyos perzisztens (NHLBI kritériumok) asztmában szenvedtek, és egy évelő aeroallergénre pozitív bőrtesztreakciót mutattak. Minden vizsgálatban a XOLAIR adagolását a testtömeg és a kiindulási szérum teljes IgE-koncentráció alapján határozták meg. Minden betegnek 30 és 700 NE/mL közötti kiindulási IgE-t és legfeljebb 150 kg testtömeget kellett kapnia. A betegeket egy adagolási táblázat szerint kezelték, hogy legalább 0, 016 mg/kg/NE (IgE/mL) XOLAIR-t vagy egy megfelelő mennyiségű placebót alkalmazzanak minden 4 hetes időszakban., A maximális XOLAIR adag 4 hetente 750 mg volt.
mindhárom vizsgálatban az exacerbációt úgy határozták meg, mint az asztma súlyosbodását, amely szisztémás kortikoszteroidokkal történő kezelést vagy a kiindulási ICS dózis megduplázását igényelte. A legtöbb exacerbációt járóbeteg-ellátásban kezelték, a többséget szisztémás szteroidokkal kezelték. A kórházi kezelés aránya nem különbözött szignifikánsan a Xolair és a placebóval kezelt betegek között; a teljes kórházi kezelés aránya azonban kicsi volt., Azoknál a betegeknél, akik exacerbációt tapasztaltak, az exacerbáció súlyosságának eloszlása hasonló volt a kezelési csoportok között.
Asthma Trials 1 And 2
a szűrés során az 1.és 2. asztmás vizsgálatokban a betegek egy másodperc alatt kényszerített kilégzési térfogatot (FEV1) értek el az előrejelzett 40% és 80% között. A béta2-agonista alkalmazást követően minden betegnél legalább 12% – os volt a FEV1 javulás. Minden beteg tüneti volt, és inhalációs kortikoszteroidokkal (ICS) és rövid hatású béta2-agonistákkal kezelték., Más kontroller-kezelésben részesülő betegeket kizárták, és a vizsgálat ideje alatt tilos volt további kontroller-gyógyszerek alkalmazása. A jelenleg dohányzó betegeket kizárták.
minden egyes vizsgálat egy run-in periódusból állt, hogy stabil konverziót érjen el egy közös ICS-re (beklometazon-dipropionát), majd randomizációt XOLAIR-re vagy placebóra. A betegek 16 hétig változatlan kortikoszteroid adaggal kapták a XOLAIR-t, kivéve, ha az akut exacerbáció fokozást igényelt., A betegek ezután 12 hetes ICS-csökkentési fázisba léptek, amelynek során az ICS dóziscsökkentését lépésről lépésre próbálták meg.
az asztmás exacerbációk számának megoszlását betegenként egy vizsgálat során külön-külön elemezték a stabil szteroid-és szteroid-redukciós időszakokra vonatkozóan.
mind az 1., mind a 2. asztmás vizsgálatban a Xolair-rel kezelt betegeknél a betegenkénti exacerbációk száma csökkent a placebóhoz képest (9. táblázat).
ezekben a vizsgálatokban a légáramlás (FEV1) és az asztma tüneteit is értékelték., A kezeléssel összefüggő különbségek klinikai jelentősége nem ismert. A stabil szteroid fázisú asztma vizsgálat 1 eredményeit a 10.táblázat mutatja. Eredmények a stabil szteroid fázis az Asztma Tárgyalás 2. a szteroid csökkentése szakaszában mindkét Asztma Vizsgálatok 1 2 hasonlóak voltak Táblázat 10.,
9. Táblázat: a Gyakoriság az Asztma Exacerbáció per Beteg által bevezetett Vizsgálatok 1 2
10. Táblázat: az Asztma Tüneteit, valamint légzésfunkciós Során Stabil Szteroid szakaszának Tárgyalása 1
Asztma Tárgyalás 3
Az Asztma Tárgyalás 3, nem volt korlátozás, a szűrés FEV1, ellentétben az Asztma Vizsgálatok 1, 2, hosszú hatású béta2-agonisták megengedett. A betegek legalább 1000 µg/nap flutikazon-propionátot kaptak, és egy részük orális kortikoszteroidokat is kapott., Más kontroller-kezelésben részesülő betegeket kizárták, és a vizsgálat ideje alatt tilos volt további kontroller-gyógyszerek alkalmazása. A jelenleg dohányzó betegeket kizárták.
a vizsgálat run-in időszakból állt, hogy stabil konverziót érjen el egy közös ICS-re (flutikazon-propionát), majd randomizációt XOLAIR-re vagy placebóra. A betegeket csak ICS-vel vagy ICS-vel, orális szteroidok egyidejű alkalmazásával rétegezték. A betegek 16 hétig változatlan kortikoszteroid adaggal kapták a XOLAIR-t, kivéve, ha az akut exacerbáció fokozást igényelt., A betegek ezután 16 hetes ICS-csökkentési fázisba léptek, amelynek során ICS vagy orális szteroid dóziscsökkentést kíséreltek meg lépésről lépésre.
a Xolair-rel kezelt betegeknél tapasztalt exacerbációk száma hasonló volt a placebóval kezelt betegekéhez (11.táblázat). A megfigyelt kezelési hatás hiánya összefügghet a betegpopuláció különbségeivel az 1.és 2. asztmás vizsgálathoz, a vizsgálati minta méretéhez vagy más tényezőkhöz képest.,
11. Táblázat: Százalékos Betegek Asztma Exacerbáció által Alcsoport Szakasz pedig a Tárgyalás 3
Az mind a három a vizsgálatok csökkentése, az asztma súlyosbodása, nem volt megfigyelhető a XOLAIR-kezelt betegek körében, akik FEV1>80% idején véletlenszerűség. Azoknál a betegeknél, akiknél fenntartó kezelésként orális szteroidokra volt szükség, nem észlelték az exacerbációk csökkenését.,
Gyermekgyógyászati Betegek 6 <12 Éves Kor
A biztonsági hatékonysága, a XOLAIR gyermekgyógyászati betegek 6 <12 éves kor közepesen súlyos vagy súlyos asztma alapján egy randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollált, multicentrikus vizsgálatban (Tárgyalás 4), valamint egy további támogató tanulmány (Tárgyalás 5).,
A 4. vizsgálat egy 52 hetes vizsgálat volt, amely 628, 6-<12 éves, közepesen súlyos vagy súlyos asztmában szenvedő gyermekgyógyászati betegnél értékelte a XOLAIR kiegészítő kezelésként történő alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát, az inhalációs kortikoszteroidok (flutikazon-propionát dpi ≥200 mcg/nap vagy azzal egyenértékű) alkalmazása ellenére nem megfelelően kontroller asztma gyógyszerekkel vagy anélkül., A támogatható betegek azok voltak, akiknél az asztma diagnózisa >1 év, legalább egy évelő aeroallergén pozitív bőrszúrás-tesztje, valamint a vizsgálatba való belépést megelőző egy éven belül olyan klinikai jellemzők, mint a nappali és/vagy éjszakai tünetek és exacerbációk. A kezelés első 24 hetében a szteroid dózisok a kiindulási értékhez képest állandóak maradtak. Ezt követte egy 28 hetes időszak, amely alatt az inhalációs kortikoszteroid beállítása megengedett volt.
az elsődleges hatásossági változó az asztma exacerbációk aránya volt a 24 hetes, fix szteroid kezelési fázisban., Az asztma súlyosbodását a vizsgáló által klinikailag megítélt asztma tüneteinek súlyosbodásaként határozta meg, amely megköveteli a kiindulási inhalációs kortikoszteroid adag megduplázását legalább 3 napig és/vagy a rescue szisztémás (orális vagy IV) kortikoszteroidokkal történő kezelést legalább 3 napig. 24 hetes, a XOLAIR csoport statisztikailag szignifikánsan alacsonyabb arány, az asztma súlyosbodása, (0.45 vs 0.64) becsült arány arány 0.69 (95% CI: 0.53, 0.90).,
A XOLAIR csoport is volt egy alacsonyabb arány, az asztma súlyosbodása, a placebóhoz képest a teljes 52 hetes kettős-vak kezelési időszak (0.78 vs 1.36; arány arány: 0.57; 95% CI: 0.45, 0.72). Más hatásossági változók, mint például az éjszakai tünetek pontszáma, a béta-agonista alkalmazás és a légáramlás mértéke (FEV1) nem különböztek szignifikánsan a XOLAIRREL kezelt betegeknél a placebóhoz képest.,
Per 5 egy 28 hetes randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollált tanulmány, amely elsősorban értékelni, biztonság 334 gyermekgyógyászati betegek, 298 közül 6 <12 éves, középsúlyos-súlyos asztma, akik jól ellenőrzött inhalációs kortikoszteroidok (beclomethasone dipropionate 168-420 mcg/nap). Egy 16 hetes szteroid kezelési időszakot egy 12 hetes szteroid dóziscsökkentési időszak követett. A XOLAIR-rel kezelt betegeknél a placebóhoz képest kevesebb volt az asztma exacerbációja a 16 hetes fix szteroid kezelési időszak alatt (0,18 vs. 0,32; arány: 0.,58; 95%-os CI: 0,35, 0,96) és a 28 hetes kezelési időszak (0,38 vs. 0,76; Arány Arány: 0,50; 95% – os CI: 0,36, 0,71).
orrpolip
Felnőtt Betegek 18 Éves vagy annál Idősebb
A biztonsági hatékonysága, a XOLAIR értékelték, a két, randomizált, multicentrikus, kettős-vak, placebo-kontrollált klinikai vizsgálatok, hogy a vizsgálatba bevont betegek orrpolip, hogy nem a megfelelő válasz orr-kortikoszteroidok (orrpolip Tárgyalás 1, n=138; orrpolip Tárgyalás 2, n=127)., A betegek 2 vagy 4 hetente kaptak XOLAIR-t vagy placebo SC-t, a 3. táblázat szerinti XOLAIR adaggal és gyakorisággal, 24 héten át, majd egy 4 hetes követési időszakot követően. Minden beteg háttér-orr-mometazon-terápiát kapott mind a kezelési időszak alatt, mind pedig egy 5 hetes bejutási időszak alatt. Előtt véletlenszerűség, a betegeket szükség van rá bizonyítéka, hogy a kétoldalú polipok által meghatározott egy orr polip pontszám (NPS) ≥ 5 NPS ≥ 2 minden orrlyuk, annak ellenére, hogy használata orr expozíció során a run-ban időszak., NPS volt mért keresztül endoszkópia szerzett (tartomány 0-4 per orrlyuk: 0= nincs polipok; 1=kisebb polipok közepén meatus nem éri el az alábbiakban az alsó határ a középső orrkagyló; 2=polipok alatt elérte az alsó határ a középső orrkagyló; 3=nagy polipok az alsó határ az alsó orrkagyló vagy polipok mediális, hogy a középső orrkagyló; 4=nagy polipok okoz teljes elzáródása a gyengébb orrüreg) összesen NPS (tartomány 0-8)., A betegeknek továbbá az orrdugulás heti átlaga  (NCS) > 1 volt a randomizáció előtt, az orrdugulás ellenére. Az orrdugulást napi 0-3 pontos súlyossági skálán mérték (0=nincs, 1=enyhe, 2=közepes, 3=súlyos). A vizsgálatokba való felvételhez nem volt szükség előzetes sino-orrműtétre vagy korábbi szisztémás kortikoszteroid-alkalmazásra, és a sinus-opacifikáció értékeléséhez nem végeztek sinus CT-vizsgálatokat. A demográfiai jellemzőket és a kiindulási jellemzőket, beleértve az allergiás társbetegségeket, a 12.táblázat ismerteti.,
12. Táblázat: Demográfiai adatok, valamint a Kiindulási Jellemzők orrpolip Vizsgálatok 1 2
A co-primer végpont a Vizsgálatok 1 2 NPS átlagos napi BAJNOKI Héten 24. Mindkét vizsgálatban a XOLAIR-t kapó betegek statisztikailag szignifikánsan nagyobb javulást mutattak a kiindulási értékhez képest a 24.héten az NPS-ben és a heti átlagos NCS-ben, mint a placebót kapó betegek. Az orrpolipok 1.és 2. vizsgálatából származó eredményeket a 13. táblázat mutatja.,
a Xolair-csoportban az NPS és az NCS nagyobb javulását a placebo-csoporthoz képest már a 4. héten elvégzett első értékelés során megfigyelték mindkét vizsgálatban, az 1. ábrán látható módon.
13. Táblázat: Változás a kiinduláshoz képest a Héten 24 Orr Polip Pontszám 7 napos Átlagos Napi orrdugulás Pontszám orrpolip Vizsgálatok 1 2
A NPS, valamint BAJNOKI minden tanulmányi héten, a kezelés csoport 1.Ábra.,
1. Ábra: Átlagos változása a Kiindulási az orrdugulás Pontszám Jelenti a Kiindulási értékhez viszonyított Változás az Orr Polip Pontszám által kezelt Csoportban az orrpolip Vizsgálatok 1 2
egy előre meghatározott összesített elemzése szisztémás kortikoszteroid használata során a 24-hetes kezelési időszak, nem volt jelentős csökkentését, szisztémás kortikoszteroid-használata között a karon. A szisztémás kortikoszteroidot szedő betegek aránya a XOLAIR-ben 2,3% volt, szemben a placebo-csoportban mért 6,2% – kal., A szisztémás kortikoszteroidok Xolair-rel történő alkalmazásának esélye a placebóhoz képest 0,4 (95% CI: 0,1, 1,5) volt.
egyik vizsgálatban sem jelentettek sino-orrműtétet sem placebo -, sem XOLAIR-karon.
krónikus idiopátiás Urticaria
felnőtt és serdülő betegek 12 éves és idősebb
a XOLAIR biztonságosságát és hatásosságát a CIU kezelésére két placebo-kontrollos, többszörös dózisú, 24 hetes klinikai vizsgálatban (CIU 1.vizsgálat; n= 319) és 12 hetes vizsgálatban (CIU 2. Vizsgálat; n=322) értékelték., A betegek SC injekcióval 4 hetente 75 mg XOLAIR-t, 150 mg-ot vagy 300 mg-ot vagy placebót kaptak a H1 antihisztamin terápia kiindulási szintje mellett 24 vagy 12 héten keresztül, majd egy 16 hetes kimosási megfigyelési időszak következett. A hatásossági elemzésekhez összesen 640 beteget (165 Férfit, 475 nőt) vontak be. A legtöbb beteg fehér volt (84%), a medián életkor pedig 42 év (tartomány: 12—72).,
a betegség súlyosságát heti urticaria aktivitási pontszámmal (uas7, tartomány 0—42) mértük, amely a heti viszketés súlyossági pontszám (tartomány 0—21) és a heti kaptárszám pontszám (tartomány 0—21) kombinációja. Minden betegnek ≥16 UAS7-et kellett kapnia, és a randomizációt megelőző 7 napban a heti viszketés súlyossági pontszáma ≥8 volt, annak ellenére, hogy legalább 2 hétig h1 antihisztamint alkalmazott.
Az átlagos heti viszketés súlyossági pontszámok a kezelés megkezdésekor meglehetősen kiegyensúlyozottak voltak a kezelési csoportok között, és 13, 7 és 14, 5 között voltak, annak ellenére, hogy h1 antihisztamint jóváhagyott dózisban alkalmaztak., A közölt medián időtartama kollektív befektetési forma a beiratkozás egész kezelési csoport között a 2.5 illetve 3.9 év (általános alany szintű tartomány 0,5 hogy 66.4 év).
mind A kollektív befektetési forma Vizsgálatok 1, 2, betegek, akik megkapták a XOLAIR-t 150 mg vagy 300 mg volt nagyobb csökken a kiindulási heti viszket súlyos pontszámok, illetve heti kaptár gróf pontszámok, mint a placebo 12 Hét. Az 1. CIU-vizsgálat reprezentatív eredményei láthatók( 14. táblázat); hasonló eredményeket figyeltek meg a 2.CIU-vizsgálatban. A 75 mg-os adag nem mutatott következetes hatásossági bizonyítékot, és nem engedélyezték a használatát.,
a Táblázat 14: Változás a kiinduláshoz képest, hogy 12 hetes Heti Viszket Súlyos Pontszám Heti Kaptár Gróf Pontszám a kollektív befektetési forma Tárgyalás 1 *
A heti viszket súlyos pontszám az egyes tanulmányi héten, a kezelés csoportok Ábra 2. Az 1. CIU-vizsgálat reprezentatív eredményei láthatók; hasonló eredményeket figyeltek meg a 2.CIU-vizsgálatban. A CIU Xolair-kezelés megfelelő időtartamát nem határozták meg.,
2. Ábra: Átlagos Heti Viszket Súlyos Pontszám által kezelt Csoportban Módosított Szándékkal, hogy a Betegek kezelését a kollektív befektetési forma Tárgyalás 1
A kollektív befektetési forma Tárgyalás 1, egy nagyobb arányban kezelt betegeknél a XOLAIR 300 mg (36%) számolt be, nem viszket nem csalánkiütés (UAS7=0) a Héten 12 képest kezelt betegeknél a XOLAIR 150 mg (15%), a XOLAIR 75 mg (12%), illetve a placebo csoportba (9%). Hasonló eredményeket figyeltek meg a CIU 2. vizsgálatban.