a menstruáló nők többsége PMS tüneteit tapasztalja. A PMS egyik korai leírása Robert Frank amerikai nőgyógyász 1931-es cikkében jelent meg, aki premenstruációs feszültségnek nevezte. Ebben a cikkben, amelyet “a premenstruációs feszültség hormonális okainak” neveznek, Frank írta: “jól ismert, hogy a normális nők különböző mértékű kellemetlenséget szenvednek a menstruáció kezdete előtt.”
Frank munkája megteremtette a színpadot Katharina Dalton brit orvos számára, hogy segítsen jobban meghatározni a premenstruációs szindrómát 1953-ban., Munkájában Dalton észrevette a havi fejfájás hiányát a terhesség alatt, és rájött, hogy a PMS-t progeszteronnal lehet kezelni (ebből a szervezetnek nagy mennyisége van a terhesség alatt), amely ma is használatban van. A premenstruációs szindróma kifejezést az 1940-es években, a rövidített PMS-t pedig az 1970-es években jegyezték fel.
a PMS korai népszerű hivatkozása egy 1973-ban volt a családi epizódban, “a hónap csata.”1983 – ban a tényleges szavakat premenstruációs szindróma használták egy epizód Taxi., Az 1980-as években az Egyesült Királyságban gyilkossággal vádolt két nő védekezésként súlyos PMS-t használt, és csökkentett büntetéseket kapott, amelyek hormonkezelést is tartalmaztak. Média lefedettség a vizsgálatok segített elindított PMS a mainstream használat.
a PMS TV trópusa is hozzájárult ahhoz a sztereotípiához, hogy a menstruáló nők sikoltoznak, sírnak, hangulatosak és nehezek. Ez a sztereotípia az oka annak, hogy részben a 2000-es években egyes orvosok és feministák megkérdőjelezték, hogy a PMS nem is társadalmi konstrukció., Míg a fizikai tünetek vitathatatlanok, sokan úgy érzik, hogy a PMS-t arra használják, hogy a nőket túlzott érzelműnek minősítsék. Ahogy az Új-zélandi kutató, Dr. Sarah Romans 2012—ben elmondta az Atlanti-óceánnak: “az a gondolat, hogy a nők bármilyen érzelmessége először a reproduktív funkciójuknak tulajdonítható-szkeptikusak vagyunk ezzel kapcsolatban.”