mindenekelőtt Monacót a forradalmi Franciaország csatolta, és 1793 és 1814 között része volt.
1793 előtt és 1814-től 1860-ig a Savoyai-házhoz tartozó földek vették körül. (Tehát az adott időkeretek esetében Franciaország számára elég nehéz lenne Monaco-T csatolni Savoy földjeinek annektálása nélkül).
Monacót 1860-tól Franciaország vette körül a Torinói szerződés következtében., Két évvel korábban Franciaország beleegyezett abba, hogy segít a Szardíniai Királyságnak (amelyet a Savoyai ház uralt) az Osztrák Birodalom elleni küzdelemben (második olasz függetlenségi háború), és ennek a segítségnek az ára a Savoyai Hercegség és Nizza megye volt.
Monacót Savoys nem csatolta 1860 előtt, mert függetlenségét Franciaország garantálta (Peronne-i Szerződés).
a későbbi viszonyt Monaco és Franciaország között egy 1861-es szerződés szabályozta, amikor Franciaország garantálta Monaco szuverenitását Menton és Roquebrune városokért cserébe.
és miért nem próbálta Franciaország annektálni Monacót?, Talán azért, mert Monaco egyébként is Franciaország ügyfélállama: Franciaország ellenőrzi a külügyeit, és beavatkozhat az öröklési kérdésekbe, lásd Monaco öröklési válság-miért mellékeljük egyáltalán?
a másik ok, ami eszébe jut, hogy Monaco önálló államként való létezése, amely vonzza a turistákat és a gazdag embereket a világ minden tájáról, előnyös az egész dél-francia Riviéra gazdasága számára, de ez egy kissé ellentmondásos kijelentés.,
végül kezelése a kérdés, hogy a nacionalizmus, ha csak vess egy pillantást a nyelven: a Monagesque nyelvjárás a Ligur-eredetű, de a helyi lakosság keresztül alkalommal úgy érezte, elég erős helyi identitás: a forradalom idején az emberek megfenyegette a Herceg létrehozásáról köztársaság, nem csatlakozik Franciaország vagy Olaszország – más szóval: úgy tűnik, hogy a Monagesque az emberek nem igazán kívánt részt sem, Franciaország vagy Olaszország.