Achille-Claude Debussy (1862-1918) Saint-Germain-en-Laye-ben született, Párizstól körülbelül 20 mérföldre, a boltosok fia. (Végül ejtette az Achille-t.) A család hamarosan Clichybe költözött, közelebb Párizshoz. A fiatal Claude úgy gondolta, hogy festő lesz, míg apja kezdetben azt remélte, hogy fia belép a haditengerészetbe. Antoinette Maute zongoraművész, Chopin tanítványa fedezte fel zenei tehetségét, és 11 évesen felkészítette a Párizsi Konzervatóriumba való belépésre. A fiú zongoristaként kezdte, de áttért a kompozícióra., Képességei nyilvánvalóak voltak, csakúgy, mint a Konzervatóriumban tanított kompozíciótól való megszabadulás vágya. Az utazás fokozta ezeket a vágyakat. Az oroszországi utazás olyan zeneszerzők egzotikus harmóniájának tette ki, mint Rimsky-Korsakov és Borodin. Később felfedezte Muszorgszkij nativizmusát. 1884-ben a Prix de Rome megnyerésével Rómába küldték tanulmányútra, bár nem élvezte ott tartózkodását, és mandátumának lejárta előtt visszatért Párizsba. Egy 1888-as Bayreuth-i kirándulás segített neki Wagner hívének lenni; egy évvel később látogatás kezdte visszavonulását., Ugyanebben az évben elbűvölték a párizsi Universal Expedition-en hallott jávai zene szabad dallamai és ritmusai (akárcsak a fiatalabb Ravel). Az 1890-es években találkozott a francia szimbolista mozgalommal, és csatlakozott vezetője, Stephane Mallarmé köréhez, aki így foglalta össze látnivalóit: “egy tárgy megnevezése az, hogy ennek az élvezetnek ¾ – ét feláldozza…ami a találgatásból származik.”A szimbolizmus olyan festők Impresszionizmusához vezetett, mint Claude Monet, és ez segített abban, hogy impresszionista technikákat alkalmazzon a zenére.,
Debussy első jelentős művei az 1890-es években jelentek meg. kettő szimbolista írásokon alapult: Prelude to the Afternoon of a Faun (Mallarmé) and Fêtes Galantes, a song cycle with texts by Verlaine. A vonósnégyes 1893-ban jelent meg, operája Pelléas et Mélisande 1895-ben. További jelentős művek követték. Nocturnes (1890-es évek), La Mer (1905), the piano Images (1905 & 1907), és 1912-ben a három tételes zenekari képek (a két kép különböző művek)., 1909-ben a rák, amely végül megöli őt, először jelent meg, de Debussy folytatta a munkát. A következő években számos nagy zongoraművészet jelent meg (Préludes, Études, En Blanc et Noir és mások), egy nagy zenekari mű (Jeux) és három hangszeres szonáta, köztük utolsó műve, a hegedűszonáta 1917-ben.
Debussy-t gyakran jellemezték macskaszerű fizikai módon. Valójában a macskák szerelmese volt, egy hedonista, aki elég bohém és café-goer volt. Nem volt rettenetesen aktív, kivéve a zeneszerzést. Eszközei korlátozottak voltak, és gyakran eladósodott., Volt néhány botrányos ügye (első felesége és egy szeretője öngyilkosságot kísérelt meg), két felesége és egy lánya. Későbbi éveit a rák okozta fájdalom zavarta meg, ami miatt otthon maradt, és végül megölte.
Debussy álmodozó volt, akinek zenéje álmodott vele. Munkássága az amorf és folyékony felé irányult, finom színváltozásokkal, puha, határozatlan kadenciákkal. A ritmusa eleinte nem volt túl szabad, de a La Mer ellenezte a bar-line-t, és egyszerre több összetett ritmust ötvözött., Elfogadta azt az impresszionista technikát, hogy a szín és a fény helyett inkább a jeleneteket és tárgyakat határozza meg, de túlságosan aggasztotta a forma, hogy véglegesen “Impresszionistának” minősítsék.”Gyakran jobban érdekelték a hangszeres hangszerek, mint az általuk előadott dallamok, a hangszerelése pedig pontosan és finoman rajzolt. Megértette a csend drámai értékét is. Talán a legfontosabb a nyugati harmónia és tonalitás kiterjesztése volt azon túl, ahol Wagner átvette., Ahelyett, hogy korlátozza magát, hogy dúr-moll, általános szabályok akkord épület, valamint Wagner chromaticism, kinyújtotta a harmónia, a Keleti hangzású egész tónusskálán, középkori módok, akkordok épült, a harmonikus, valamint felhangokkal, az eszközök, valamint a tiszta képzelet. Debussy nem hozott létre tanítványokat, mint Wagner, Mahler, Schoenberg, et al., volt. Inkább csendes forradalmár volt, de mint a késő romantikusok és a 20. század meghatározó, átmeneti alakja, a 20. századi zenére gyakorolt hatása ugyanolyan erős volt.