Muhammad öröksége
Az iszlám kezdetétől Muhammad a testvériség érzését és a hit kötelékét hirdette követői között,mindkettő hozzájárult a szoros kapcsolat érzésének kialakulásához, amelyet hangsúlyoztak az üldöztetés, mint egy születő közösség Mekkában. A Qurʾānic kinyilatkoztatás alapelveihez való erős ragaszkodás és az iszlám vallási gyakorlatok szembetűnő társadalmi-gazdasági tartalma megerősítette a hit kötelékét., Ce 622-ben, amikor a Próféta Medinába vándorolt, prédikációját hamarosan elfogadták, és az Iszlám közösségállam alakult ki. Ebben a korai időszakban az Iszlám megszerezte jellegzetes ethoszát, mint olyan vallást, amely önmagában egyesíti mind az élet szellemi, mind időbeli aspektusait, és nemcsak az egyén Istennel való kapcsolatát (lelkiismereten keresztül), hanem az emberi kapcsolatokat is társadalmi környezetben kívánja szabályozni. Így nemcsak iszlám vallási intézmény, hanem iszlám Jog, állam és más, a társadalmat irányító intézmény is létezik., Nem egészen a 20.században voltak a vallási (magán) és a világi (nyilvános) megkülönböztetni néhány muszlim gondolkodók és elválasztott formálisan bizonyos helyeken, mint Törökország.
Ez a kettős vallási és társadalmi jellegű Iszlám, kifejező magát oly módon, mint egy vallási közösség megbízásából Isten, hogy a saját értékrend a világ a dzsihád (“erőfeszítés, “általánosan lefordítva” szent háború “vagy” Szent harc”), magyarázza a megdöbbentő siker a korai generációk muszlimok. Egy évszázadon belül a próféta halála után 632 ce, a világ nagy részét—Spanyolországból Közép-Ázsián át Indiába-hozták egy új Arab Muszlim Birodalom alá.,
Az iszlám hódítások és birodalomépítés időszaka az iszlám mint vallás terjeszkedésének első szakaszát jelöli. Az iszlám alapvető egalitarizmusa a hívők közösségén belül és hivatalos diszkriminációja más vallások követőivel szemben gyors megtérteket nyert. A zsidók és A keresztények különleges státuszt kaptak, mint a Szentírással rendelkező közösségek, akiket “a könyv népének” (ahl al-kitāb) neveztek, ezért vallási autonómiát kaptak., Ők voltak, azonban, köteles fizetni egy főre jutó adó nevű jizyah, szemben a pogányok,akik kötelesek vagy elfogadni az iszlám vagy meghal. A “könyv népe” státuszát később bizonyos időpontokban és helyeken kiterjesztették a Zoroasztriánokra és a hindukra is, de sok “könyv népe” csatlakozott az iszlámhoz, hogy elkerülje a jizyah fogyatékosságát. A szufik (muszlim misztikusok) a 12.század után az Iszlám sokkal erőteljesebb terjeszkedését nyitották meg, akik elsősorban az Iszlám Indiában, Közép-Ázsiában, Törökországban és a Szaharától délre fekvő Afrikában való elterjedéséért voltak felelősek (lásd alább).,
a dzsihád és a szufi missziós tevékenység mellett az Iszlám terjedésének másik tényezője a muszlim kereskedők széles körű befolyása volt, akik nemcsak elég korán vezették be az iszlámot az indiai Keleti partra és Dél-Indiába, hanem a fő katalizátoroknak is bizonyultak (a szufik mellett) az emberek iszlámra való átalakításában Indonéziában, Malayában és Kínában. Az iszlámot a 14. században vezették be Indonéziába, alig volt ideje, hogy politikailag megszilárdítsa magát, mielőtt a régió Holland hegemónia alá került.,
Az iszlám által felkarolt fajok és kultúrák széles választéka (a becslések szerint világszerte több mint 1,5 milliárd ember a 21.század elején) jelentős belső különbségeket eredményezett. A muszlim társadalom minden szegmensét azonban a közös hit és az egyetlen közösséghez való tartozás érzése köti. A politikai hatalom elvesztésével a nyugati gyarmatosítás időszakában a 19.és 20. században az Iszlám Közösség (Umma) fogalma a gyengülés helyett erősebbé vált., Az iszlám hit segítette a különböző muszlim népeket abban, hogy a 20.század közepén politikai szabadságot szerezzenek, az Iszlám egysége pedig hozzájárult a későbbi politikai szolidaritáshoz.