ionizáció, a kémiában és a fizikában minden olyan folyamat, amellyel elektromosan semleges atomokat vagy molekulákat elektromosan töltött atomokká vagy molekulákká (ionok) alakítanak át. Az ionizáció az egyik fő módja annak, hogy a sugárzás, mint például a töltött részecskék és a röntgensugarak, átadja energiáját az anyagnak.,
a kémiában az ionizáció gyakran folyékony oldatban fordul elő., Például a semleges molekula hidrogén-klorid gáz, HCl, reakcióba hasonlóképpen víz poláros molekulák, H2O, hogy készítsen pozitív hydronium ionok, H3O+, vagy negatív-klorid ionok, Cl-; a felszínen egy darab fém cink a kapcsolatot savas oldattal, cink atomok, Zn, veszít elektronokat, hogy a hidrogén ionok válnak színtelen cink ionok, Zn2+.
az ütközés által történő ionizáció alacsony nyomású gázokban történik, amikor elektromos áram halad át rajtuk., Ha az elektronok alkotó a jelenlegi elegendő energiát (az ionizációs energia eltérő minden anyag), a hatályos egyéb elektronok a semleges gáz molekulák, termelő ion párok külön-külön áll a keletkező pozitív ion, szakad a negatív elektron. Negatív ionok is képződnek, mivel az elektronok egy része semleges gázmolekulákhoz kapcsolódik. A gázok magas hőmérsékleten intermolekuláris ütközésekkel is ionizálhatók.,
Ionizáció, általában akkor fordul elő, ha kellően energikus töltött részecskék vagy sugárzó energia utazás gázok, folyadékok vagy szilárd anyagok. A töltött részecskék, mint például az alfa-részecskék és a radioaktív anyagokból származó elektronok, kiterjedt ionizációt okoznak útjaik mentén. Az energikus semleges részecskék, mint például a neutronok és a neutrínók, jobban behatolnak, és szinte semmilyen ionizációt nem okoznak. A sugárzó energia impulzusai, mint például a röntgensugár és a gamma-sugár fotonok, elektronokat bocsáthatnak ki az atomokból a fotoelektromos hatás révén, hogy ionizációt okozzanak., A sugárzó energia abszorpciójából és a töltött részecskék áthaladásából eredő energetikai elektronok további ionizációt, úgynevezett másodlagos ionizációt okozhatnak. Az ionizáció bizonyos minimális szintje jelen van a Föld légkörében, mivel a kozmikus sugarak folyamatosan felszívódnak az űrből, az ultraibolya sugárzás pedig a napból.