az antibiotikum időtartama, valamint a műtéti vízelvezetés vagy egyéb adjuváns terápia szükségessége az anatómiai helytől és a szövődmények jelenlététől függ. Szövődménymentes fertőzés esetén az antibiotikumokat 2-3 hétig kell folytatni, a tünetek megszűnésén alapuló időtartammal.
Lemierre-szindróma: az antibiotikumokat 4-6 hétig kell folytatni.
Prevertebralis fertőzések: a discitis vagy a csigolya osteomyelitis által komplikált fertőzéseket 6-8 hétig kell kezelni.
műtétre van szükség?
submandibularis tér: a legtöbb esetben a műtét nem szükséges., Ha az ingadozást értékelik, vagy ha az antibiotikumok ellenére a láz továbbra is fennáll, sebészeti vízelvezetés jelezhető.
oldalirányú garat tér: az elülső rekesz fertőzései gyakran tályogképződéssel járnak, és a korai műtéti vízelvezetés megakadályozhatja a más nyaki fascialis rekeszekre való átterjedést. A hátsó rekeszfertőzések, beleértve a bonyolult fertőzéseket, mint például a Lemierre-szindróma, általában nem termelnek leereszthető folyadékgyűjtést, és gyakran antibiotikumokkal kezelhetők egyedül műtét nélkül., A jugularis véna sebészeti ligálása csak akkor javasolt, ha a fertőzés nem oldódik meg IV antibiotikumokkal. A “Herald bleeds” azt jelzi, hogy a carotis artéria aneurysma törése azonnali sebészeti beavatkozást igényel.
retropharyngealis tér: ha a fertőzés nem terjedt el a mediastinumra, a műtét általában nem szükséges. A nekrotizáló mediastinitis sürgős sebészeti vízelvezetést igényel.
Prevertebralis tér: ellentmondásos, hogy a prevertebralis térfertőzések elvezetése előnyös-e. A legtöbb esetben neurológiai tünetek alkalmazhatók a műtétre vonatkozó döntés irányítására., Azok a neurológiai deficittel nem rendelkező betegek, akiket gyakori MRI-vel lehet ellenőrizni, konzervatív módon kezelhetők IV antibiotikumokkal, bár az idegsebészeti konzultációt korán kell beszerezni a klinikai és radiográfiai progresszió nyomon követése érdekében. Az antibiotikumok alkalmazása során a neurológiai deficit romlása jelzi a sebészeti beavatkozást.
egyéb kezelési megfontolások
Lemierre-szindrómában az antikoaguláció hasznosságát nem állapították meg, és általában nem ajánlott.,
nyelési nehézség miatt az aspirációs tüdőgyulladás kockázatot jelent (különösen a prevertebralis térfertőzések esetén). A szájon át történő bevitel engedélyezése előtt nyelési értékelést kell végezni.
peritonsillaris tályog és epiglottitis: az empirikus antibiotikum-kezeléseknek tartalmazniuk kell az A csoportba tartozó strep-t, penicillin-rezisztens strep pneumoniát, Haemophilus influenzae-t és MRSA-t.
tipikus antibiotikumos kezelések:
ceftriaxon 2 g IV 24 óránként plusz vancomycin IV 15 mg / kg 12 óránként
kinolon (azaz, levofloxacin 750 mg IV naponta) plusz vankomicin
Rhinocerebrális mucormycosis: ezek a szervezetek nem érzékenyek az azolra vagy az echinocandid gombaellenes szerekre. Az amfotericin B a kezelés. Az amfotericin B lipidkészítménye ajánlott a mellékhatások-köztük akut veseelégtelenség és elektrolit-rendellenességek-lehetőségének csökkentésére.
az agresszív sebészeti debridement elengedhetetlen. Gyakran több műtétre van szükség.
a fertőzés gyógyítása a mögöttes immunhiány (azaz az, csökkent immunszuppresszív gyógyszerek, helyes DKA, fordított neutropenia granulocita kolónia stimuláló faktorral).
szeptikus cavernous sinus trombózis: az empirikus IV antibiotikum kezelést a fertőzés feltételezett eredete (cellulitis vs. sinusitis) alapján kell kiválasztani. Az adagolási rendnek tartalmaznia kell az MRSA és a streptococcusok lefedettségét. Anaerob lefedettséget kell tartalmazni, ha sinus forrást gyanítanak.
az antikoaguláns kezelés előnyei nem egyértelműek, de korai egyoldalú betegségben szenvedő betegek esetében javallott., A glükokortikoidok segíthetnek csökkenteni a koponyaidegműködési zavarokat, ezért megfontolandó.
gyógyszerek és dózisok
Megjegyzés: (!) = a csökkent vesefunkció érdekében szükséges dózismódosítás
a fej-nyak fertőzés kezelésére alkalmazott IV antibiotikumok adagolása:
Ampicillin / sulbaktám 3 g 6 óránként (!)
Pipercillin/tazobaktám 3,375 g 8 óránként(!)
ceftriaxon 2 g 24 óránként(!)
600 mg klindamicin 8 óránként
500 mg Metronidazol 6-8 óránként
750 mg Levofloxacin 24 óránként(!)
vankomicin 15 mg / kg 12 óránként(!,)
daptomicin 6 mg / kg 24 óránként(!)
600 mg Linezolid 12 óránként
daptomicinnel a kiindulási CPK-t hetente ellenőrizni kell és ellenőrizni kell, mivel a rhabdomyolisis potenciális mellékhatás.
a linezolid CBC-t néhány naponta ellenőrizni kell, mivel a thrombocytopenia potenciális mellékhatás. Egyéb mellékhatások közé tartozik a perifériás neuropathia és a látóideg-gyulladás.
a po antibiotikumok adagolása a beteg stabilizálódása és kiürülésre való készsége után:
amoxicillin / klavulanát 875 mg naponta kétszer (!,)
metronidazol 500 mg naponta 3-szor
Levofloxacin (ugyanaz, mint a IV adagolás) (!)
Oral options for coverage of MRSA:
Co-trimoxazole (Bactrim) 2 DS tabs naponta kétszer (!)
450 mg klindamicin 6-8 óránként
Linezolid (ugyanaz, mint az IV adagolás)
minociklin 100 mg naponta kétszer
azoknál a betegeknél, akiknek a fertőzései nem oldódnak meg IV antibiotikumokkal, sebészeti beavatkozást igényelhetnek.,
Betegségfigyelés, nyomon követés és diszpozíció
a kezelésre várható válasz
az itt tárgyalt fertőzések nagy részének 3-5 napon belül előrehaladást kell mutatnia a felbontás felé (a rhinocerebrális mucormycosis kivétel). Súlyos bakteriális fej-és nyakfertőzésben szenvedő betegek, akik túlélik az azonnali szövődményeket (légúti elzáródás stb.) több héten belül teljes gyógyulást kell végezni.,
a rhinocerebrális mucormycosisban szenvedő betegek többsége túléli, ha a mögöttes immunhiányt korrigálják; azonban gyakran jelentős torzulás kapcsolódik a gyógyításhoz szükséges agresszív debridementhez. Azok a betegek, akik immunszuppresszívek maradnak (azaz refrakter hematológiai malignitás), gyakran progresszív gombás betegségben halnak meg.
a tartós lázzal vagy a tünetek rosszabbodásával járó IV-es antibiotikumokra adott válasz elmulasztása esetén a következő megfontolásokat kell figyelembe venni:
1., Van-e olyan rezisztens szervezet fertőzése, amelyet nem kezelnek a jelenlegi antibiotikum-kezeléssel?
– fontolja meg MRSA vagy rezisztens gram-negatív rúd lefedettség hozzáadását.
2. Van-e olyan fertőzés, amely sebészeti vízelvezetést igényel?
— CT vizsgálat, ha még nem történt meg, az azonosított tályogok vízelvezetésével/kultúrájával.
3. A beteg másodlagos szövődményt (például aspirációs tüdőgyulladást) fejlesztett ki, amely alternatív antibiotikum-terápiát igényel?
Peritonsillar tályog: a relapszus megelőzése érdekében mérlegelni kell, hogy az akut fertőzés megszűnt-e a tonsillectomia., Amíg ezt meg nem lehet tenni, profilaktikus antibiotikumokat kell figyelembe venni.
Rhinocerebral mucormycosis: a Betegek közel járóbeteg ellenőrzése, beleértve ismételje meg a CT vagy MRI, hogy ellenőrizze, hogy a betegség nem halad. Az orális pozakonazollal történő másodlagos gombaellenes profilaxist addig kell folytatni, amíg a neutropenia továbbra is fennáll.
Epidemiológia
a fej és a nyak súlyos fertőzései nem gyakoriak a poszt-antibiotikum korszakban, a becsült éves előfordulási arány a fertőzés helyétől függően 100 000 személyenként kevesebb mint 1-30., A mély nyaki térfertőzések közül a peritonsillar tályog a leggyakoribb. Bár az epiglottitis aránya gyermekeknél jelentősen csökkent a B típusú Haemophilus influenzae rutin vakcinázásának bevezetése óta, a felnőttek aránya stabil maradt. Rhinocerebrális mucormycosis szinte kizárólag immunszuppresszált betegeknél fordul elő. Az immunszuppresszió fokozott prevalenciájával (a szilárd szerv-és őssejtátültetések számának növekedése miatt) az arányok növekedtek.
A probléma leírása
Chow, AW, Hall, JB, Schmidt, GA, Wood, LDH., “Életveszélyes fertőzések, a fej, a nyak és a felső légúti”. A kritikus ellátás alapelvei. 1998.
Parhiscar, a, Har-El, G. “mély nyaki tályog: 210 eset retrospektív áttekintése”. Ann Otol Rhino Laryngol. 2001. PP. 1051
Marr, KA, Carter, RA, Crippa, F. “Epidemiology and outcome of penészfertőzések in hematopoietikus őssejt transzplantációs recipiensek”. Clinic Dis.. 2002. PP. 909
sürgősségi menedzsment
Andreassen, UK, Baer, S, Nielsen, TG., “Akut epiglottitis – 25 éves tapasztalat a nasotrachealis intubációval, a jelenlegi irányítási politikával és a jövőbeli trendekkel”. J Laryngol Otol.. 1992. PP. 1072
Wolf, M, Strauss, B, Kronenberg, J. “konzervatív kezelése felnőtt epiglottitis”. Laringoszkóp. 1990. PP. 183
Franz, TD, Rasgon, BM, Quesenberry, CP. “Akut epiglottitis felnőtteknél. 129 eset elemzése”. JAMA.. 1994. PP. 1358
Boscolo-Rizzo, P, Da Mosto, MC. “Submandibularis space infection: a potential lethal infection”. Int J Inf Dis.. 2009. PP. 327
diagnózis
Rana, RS, Moonis, G., “Head and neck infekció és gyulladás”. Radio Clin N Am. 2011. PP.165-82.
Hurley, MC, Heran, MK. “Imaging studies for head and neck infections”. Fertőzd Meg A Dis Clin N Am-T.. 2007. PP. 305
Reynolds, SC, Chow, AW. “Életveszélyes fertőzések a perifériás garat és mély fascialis terek a fej és a nyak”. Fertőzd Meg A Dis Clin N Am-T. 2007. PP.557-76.
specifikus kezelés
Brook, I. “mikrobiológia és a fej-és nyakfertőzések antimikrobiális terápiájának alapelvei”. Infec Dis Clin N Am.. 2007. PP. 355
Rega, aj, Aziz, SR, Ziccardi, VB., “Microbiology and antibiotic sensitivities of head and neck space infections of odontogenic origin”. J Oral Maxillofasc Surg. 2006. pp. 1377