egykor egyetlen terület volt, Arizona és Új-Mexikó sok szempontból különbözött egymástól, jóval azelőtt, hogy 100 évvel ezelőtt mindegyik állam lett.
az Új-Mexikó és Arizona államiságához vezető út évtizedekkel azelőtt kezdődött, hogy a területeket 1912-ben a 47.és a 48. államként felvették az Unióba. 1856 nyarán William Claude Jones, USA, ügyvéd New Mexico Territory, hívott egy találkozót Mesilla (közel a mai Las Cruces), ahol ő és 57 mások aláírta a petíciót a Kongresszus, hogy a terület-amely magában foglalja az összes mai Arizona és Új-Mexikó-kell osztani két területre egy határ fut eastwest mentén 34. párhuzamos. Nem szabad túllépni, Tucson 1856 augusztusában megtartotta saját ülését, amelyen 260 aláíró kérte a terület megosztását. Charles Debrille Poston, Kentucky születésű bányász székhelye Tubac, javasolta elnevezése az új terület Arizona.,
egyesek szerint a név az árida (“száraz”) és a zona (“terület”) spanyol szavak korrupciója volt—ami igazi bastardization lett volna, mivel a megfelelő spanyol építmény zona árida. Mások szerint a mexikói határhoz közeli la Real de Arizonac nevű bányavidékről származik, amely az ali (“kicsi”) és a shonak (“tavasz helye”) Papago indián szavakból származik. Bármi legyen is a helyzet, nem hibáztathat senkit, amiért a terület felére csökkent.,
a Kongresszus 1850.szeptember 9-én hozta létre új-Mexikó területét, 1854 áprilisában pedig 29 670 hektárral bővítette a területet. Ez Új-Mexikót több mint 235,000 négyzet mérföldre hozta, beleértve a mai Colorado és Nevada részeit. Tucson és Yuma mintegy 500, illetve 700 mérföldre volt Santa Fe területi fővárosától. A terület déli részén élő telepesek tiltakoztak, hogy nincs képviselete a jogalkotóban,nincs védelem az indiai razziáktól stb. “Nem volt más törvényünk, mint a szeretet, és nem volt más foglalkozásunk, mint a munka” – mondta később Poston., “Nincs kormány, nincs adó, nincs államadósság, nincs politika. Ez egy tökéletes természetű közösség volt.”
semmi sem jött a washingtoni petíciókból, azonban valami, amire a lakosok számítottak. Az államiság első lépése megelőzte ezt a csalódást.
már 1850-ben Új-Mexikó államként próbált belépni az Unióba. Bár Stephen W. Dandártábornok., Kearny azt állította, Új-Mexikó az Egyesült Államokban, amikor a hadsereg elérte Las Vegas (Új-Mexikó, nem Nevada) augusztus 15, 1846, Új-Mexikó nem hivatalosan részévé vált az Egyesült Államokban, amíg a Szerződés Guadalupe Hidalgo ratifikálták 1848-ban-és még két év telt el, mielőtt ez lett a terület.
hibáztatni a késedelem a rabszolgaság kérdés. Az északi vezetők elleneztek minden olyan új területet, amely kiterjeszti a rabszolgaságot; a déli vezetők az ellenkezőjéért harcoltak. Az új mexikóiak szenvedtek.,
“Során ez a hosszú csata a Kongresszus,” Helen Haines írta neki, 1891 könyv Története Új-Mexikó: a spanyol Hódítás, hogy a Jelen Idő, 1530-1890, “Új-Mexikó megszállt egy rendellenes helyzetben, hogy sem a terület, állam, tartomány vagy megye hanem csak egy újonnan meghódított kerület nem végleges állapot, vagy mód a kormány, míg az összes polgári hatóság alárendelt katonai szabály., A mexikóiak és az amerikaiak között továbbra is természetes ellenségeskedés volt tapasztalható, és folyamatosan nyugtalanították a friss lázadást, miközben a hatóságok folyamatos ébersége sem tudta megakadályozni a gyakori nézeteltéréseket és bonyodalmakat.”
1849 szeptemberében Santa Fe-ben összeült egy Konvent, és megválasztotta a kongresszus egyik delegáltját, Hugh N. Smith-t. A következő évben Washingtonba ment, hogy területi státuszt kérjen, de a Képviselőház megtagadta a helyét.
egy másik párt nem területi státuszt, hanem államiságot akart., Még a határ is vitatott volt, Texas azt állította, hogy Új-Mexikó keleti része egészen a Rio Grande-ig tart. Texas, mindig föld éhes, küldött biztos Robert S. szomszédok a vitatott területen, hogy ossza meg a kerület megyék és tartsa megyei választások. A Texasi “invázió” arra késztette az új-mexikói területi és állami frakciókat, hogy alkossanak fegyverszünetet és szervezzenek egy állami alkotmányt, amelyet a szavazók 1850.június 28-án jóváhagytak. Még ez is vita tárgyát képezte. Henry Connelly állam kormányzója, Santa Fe-i kereskedő és orvos, valamint Gov hadnagy., Manuel Alvarez hatályba léptette az új alkotmányt anélkül, hogy megvárta volna Washington jóváhagyását. John Monroe alezredes, aki 1849 októberében katonai és polgári hatalmat vállalt a térségben, nem volt hajlandó elismerni az új kormányt, mondván: “Új-Mexikó állami kormányának nincs jogi léte, amíg Új-Mexikót az Egyesült Államok Kongresszusa nem fogadja el államként az Unióba.”
Ez nem akadályozta meg az egyik újonnan megválasztott szenátort, H. Richárdot., Weightman, Washingtonba utazva, hogy bemutassa az állami alkotmányt a Kongresszusnak, belépést kér az Unióba, és igényt tart a szenátusi székére. Mire azonban elérte a fővárost, rájött, hogy az 1850-es kompromisszum meghiúsította az Új-Mexikó államiságának minden reményét. Henry Clay Kentucky szenátor még az év elején megfogalmazta, hogy a kompromisszum módosította a szökevény Rabszolgatörvényt, megszüntette a washingtoni rabszolgakereskedelmet, lehetővé tette Kaliforniának, hogy szabad államként lépjen be az Unióba, és területi kormányt hozott létre Utahban., Rendezte A texasi – Új-Mexikói határvitát is. A szövetségi kormány 10 millió dollárt fizetett Texasnak, amit az államnak ki kellett fizetnie, és Új-Mexikó keleti határát a nyugati hosszúság 103 fokán határozta meg. A szeptember 9-i organikus törvény pedig új-Mexikó területi kormányát hozta létre. Mivel az” állam ” szenátor Weightman nem volt munkája. 1851 márciusában az új területi kormány hivatalossá vált, és az első törvényhozó gyűlés még júniusban ülésezett Santa Fe-ben, James S. Calhounban esküdött kormányzónak.,
annak ellenére, hogy Új-Mexikó Amerikai területnek minősül, nagy része Mexikói maradt. Egy mexikói helyőrség Tucsonban maradt 1856—ig-két évvel a Gadsden vásárlás megerősítése után. Még akkor is, amikor a mexikói csapatok kivonultak a városból, Virginian Bill Kirkland vezette a pártot, hogy feloldja az amerikai zászlót Edward Miles mercantile tetején.
ennek ellenére a terület új telepeseket vonzott, és Új-Mexikó népessége az 1850-es 61 547-ről 1860-ban 93 516-ra nőtt (az indiánok kivételével). A Gadsden vásárlás segített vonzani sok ilyen telepesek Arizona., 1858-ban John Butterfield megkezdte az Overland Mail stagecoach útvonal üzemeltetését Missouriból Kaliforniába, amely áthaladt a déli területen. A Hadsereg létrehozott további hozzászólások: Szembeszállás, körülbelül 30 km-re északnyugatra a mai Gallup, valamint Fillmore, mintegy hat kilométerre délre Mesilla, 1851-ben; Burgwin, körülbelül 10 km-re délre, Taos, 1852-ben; Tövis, a Rio Grande közelében, a mai Hatch, 1853-ban; Craig, közel az északi végén a Jornada del Muerto, 1854-ben; Stanton, a Rio Bonito, 1855-ben; Buchanan, néhány kilométerre nyugatra Sonoita, Arizonai.,, 1857-ben; és Mojave, a Colorado folyó keleti partján, szemben a mai tűkkel, Kalifornia., 1859. Ezek közül a legnagyobb a Fort Union volt, amelyet 1851-ben alapítottak, mintegy 30 mérföldre északkeletre Las Vegastól a Santa Fe Trail hegyi ágán. Három hozzászólás ülne ezen az oldalon, a harmadik verzió építése 1862-ben kezdődött. Ez magában foglalna egy lőszerraktárat, és a terület általános ellátási raktáraként szolgálna.
a növekedés jó és rossz eredményt hozott., “Tucsont megátkozza a két-háromszáz leghírhedtebb gazember jelenléte, akiket el lehet képzelni” – mondta John C. Cremony százados 1860-ban. “Ártatlan és nem hivatalos embereket lőttek le, vagy bowie-t megkéselték pusztán azért, hogy tanúi legyenek a halál agonies-nek. A férfiak kétcsöves puskákkal sétáltak az utcákon, vadászva egymást, amikor a sportolók vadásznak a játékra. A temetőben 47 fehér ember sírja volt, közülük csak ketten haltak meg természetes halált.”Sokan mások is nagyon szerették Santa Fe-t, a falut piszkosnak, elszegényedettnek, büdösnek és babonásnak találták., A terület északi és déli részén élő lakosság továbbra is kérvényezte a felosztást, de ehhez polgárháborúra lenne szükség.
1861 tavaszán A Konföderációs tisztviselők jóváhagyták Henry Hopkins Sibley tervét, hogy egy texasi hadsereget vezessen Új-Mexikóba, hogy aranyat és újoncokat szerezzen, majd elfoglalja Kalifornia kikötőit. Sibley-t dandártábornokká nevezték ki, és novemberben egy 3700 fős haderőt vezényelt ki San Antonióból, egyes új mexikóiak támogatnák a déli ügyet.
jó oka volt., A mesillai és Tucsoni gyűlések a terület déli részén, Arizonában keresztelkedtek, hogy elszakadjanak. Emberek Tucson játszott “Dixie” után hírek Fort Sumter elérte a várost. Az Arizonai hangulat határozottan Konföderációpárti volt. Még mielőtt Sibley elhagyta San Antoniót, John Robert Baylor alezredes texasi fegyvereit Új-Mexikóba vezette, hogy megvédje “Arizona polgárait.”Miután könnyedén legyőzte a Fort Fillmore-I szakszervezeti erőt, a Mesilla Times futott a címsor ARIZONA végre szabad!, A Konföderációs Kongresszus törvényjavaslatot vezetett be Arizona Konföderációs területként való elismerésére, amelyet Jefferson Davis elnök 1862-50 február 14-én írt alá törvénybe, mielőtt Arizona az Unió 48. államává vált. A határt a 34. párhuzamban jelölték ki, de a Konföderáció fenntartotta a jogot, hogy átvegye Új-Mexikó többi részét, ami Sibley szándéka volt.,
Hirdetve magukat felszabadítók, Sibley a hatályba lépett Új-Mexikó felé tart a Rio Grande Valley, abban a reményben, hogy élni a földből, s végül meghódítani Albuquerque irányítást Santa Fe, a nyugat-terminus a Santa Fe Trail. További 200 katona, akiket Sherrod Hunter kapitány vezényelt, és az “Arizonai önkénteseknek” nevezték el, nyugatra tartottak, és február 28-án érkeztek Tucsonba. Hunter talán nyugat felé akart merészkedni Fort Yuma elfoglalására, és segíteni a kaliforniai déli szimpatizánsoknak., Eközben James Henry Carleton ezredes vezette a kaliforniai önkénteseket—a Union force 1,800 strong-east-t. Tanulás egy konföderációs járőr közelében Picacho Pass (más néven Picacho Peak), Carleton küldött hadnagy James Barrett, hogy rögzítse a szecessziós. 1862.április 15-én összecsaptak Tucsontól mintegy 50 mérföldre északnyugatra lévő vulkáni maradványok emelkedésekor, amelyek jelzőfényként szolgáltak a Gila nyomvonalon. A Picacho-hágó csatáját a polgárháború legnyugatibb csatájának tekintik, bár a “csatát” lazán használják., A csetepatéban alig kéttucatnyi ember vett részt, Barrett meghalt, és maroknyi áldozatot követelt mindkét oldalon. A konföderációk győzelmet arattak, de Carleton elsöprő erejével szemben nemcsak Picacho, hanem Tucson és Arizona Konföderációja is kivonult.
addigra Sibley is visszavonult. Február 20-21-én a konföderációk legyőzték Edward Canby ezredes haderejét Valverdében, Canby pedig visszament Fort Craigbe. Sibley hátrahagyta az ellenséget, és észak felé haladt, de hamarosan megtudta, hogy az új mexikóiak nem örültek egy csomó texasi megszállónak., Március 2-án állította be. Következő jött Santa Fe. A terület azonban messze volt a déli irányítástól, és Sibley tudta, hogy le kell győznie a szövetségieket a Fort Unionnál. Menetelve az erőd felé, a konföderációk olyan erőt alkalmaztak, amely március végén sok Colorado önkéntest tartalmazott a Glorieta-hágón. A Texans tartott ki az ellenség, mi jelent meg egy nehéz, küzdelmes győzelem, de akkor a Coloradans hit a Konföderációs ellátási vonat, égő közel 80 kocsik, majd megöli között 500 600 ló s öszvér., A coloradói vezető és a nap hőse metodista lelkész és őrnagy, John Chivington volt. Két évvel később ő keresni egy helyet a történelemben, mint egy hírhedt gazember vezető mészárlás Cheyenne indiánok Sand Creek, Colorado Territory. Ellátmány nélkül, a helyiek segítségének és a kiábrándult hadseregnek köszönhetően Sibley visszavonult.
A Konföderációs invázió és Arizona Konföderációs területként való deklarálása végül cselekvésre késztethette Washingtont. 1862. március 12-én a Képviselőház felvette a H. R.-T., 357, amely azt javasolta, hogy új-Mexikó területét két területre osztsák. A kelet-nyugati határok helyett a területet észak-déli vonalon osztanák, nagyjából-bár a határozatban nem szerepel-109 nyugati hosszúsági fokon. A törvényjavaslat bemutatója James M. Ashley volt, egy ohiói republikánus. Ohio? Nos, Cincinnati sok munkát végzett a Sonora Exploring and Mining Co. és sok Ohioai profitálna Arizona Szövetségi területéből., A törvényjavaslat foglalkozott a rabszolgaság kérdésével is, megjegyezve, hogy ” az említett területen nem lehet rabszolgaság vagy akaratlan szolgaság…és hogy e törvény elfogadása után a rabszolgaság vagy az akaratlan szolgaság örökre tilos minden most szervezett területen.”
a törvényjavaslat 1862.május 8-án elfogadta a házat, 72-51. A Szenátuson való átjutás több erőfeszítést igényelt. Illinois sen. Lyman Trumbull azzal érvelt, hogy Arizonának nincs elég embere— csak 6,482 lakosok., Amikor a törvényjavaslat 1863-ban ismét felmerült, Ohio Benjamin Franklin “Bluff” Wade ellensúlyozta Trumbull vádjait: “azt kell mondanunk, hogy nem szabad megszerveznünk területeinket, hogy nem szabad fejlesztenünk vagyonunkat, mert részt veszünk a polgárháborúban?”Az Arizonai organikus törvény február 20-án, 25-12-én fogadta el a szenátust, négy nappal később pedig Abraham Lincoln elnök aláírta az Arizonai területet létrehozó törvényt. Arizona és Új-Mexikó végül különváltak—de majdnem négy évtizeddel később egyetlen államként léptek be az Unióba.,
a “jointure” mozgalom előtt Arizona és Új-Mexikó külön utakon járt. Arizonának nem volt könnyű. Lincoln John A. Gur – ley ohiói kongresszusi képviselőt nevezte meg Arizona területi kormányzójának, de 1863.augusztus 19-én meghalt, anélkül, hogy elhagyta volna Washingtont. John Noble Goodwin Maine, aki nevezték ki a terület főbírója, helyébe Gurley kormányzó.
az új hivatalnokok Arizonába indultak, és 1863.December 29-én Navajo Springsben hóvihar idején letették a hivatali esküt. Richard C. Titkár., McCormick azt mondta: “a zászló, amelyet a hatóságunk jelképeként emelek, nem új és nem kipróbált zászló. Közel egy évszázada a jog és a szabadság elismert, tisztelt, szeretett jelképe.”Tucson úgy gondolta, hogy ez lesz a területi főváros, de a vezetők valószínűleg emlékeztek a dél-Arizona, különösen Tucson tűz-lélegző szecessziós szimpatizánsaira. Helyette, Goodwin kijelentette, hogy a főváros a közelmúltban létrehozott Fort Whipple-nél vagy annak közelében lesz, a Chino-völgy bányái közelében. 1864. január 22-én délben érkeztek oda.,
a bányaműveletek délkeletre költöztek, és hamarosan az erőd is következik. Tavasszal a hatóságok kiválasztott egy új város helyén mintegy 20 mérföldre délre, elnevezése a főváros Goodwin, után az új kormányzó. Gránitot is javasoltak, de McCormick, miután elolvasta William H. Prescott történetét Mexikó meghódításáról, ajánlott Prescott. És így is volt. Goodwin maga vizsgálta meg a város területét, ragaszkodva ahhoz, hogy az utcák 100 láb szélesek legyenek, Prescottot pedig május 30-án szentelték fel. A tételek első eladása közel 4000 dollárt tett ki., McCormick elkezdte közzétenni az Arizonai bányászt, az első újságot a Gila folyótól északra, az első területi törvényhozás szeptember 26-án találkozott Prescottban. 1867-ben Tucson veszi át a fővárost, de Prescott 10 évvel később folytatta helyét. Végül 1889-ben Phoenix lett tőke.
míg Arizona kezdetben elégedettnek tűnt a területi státusszal, Új-Mexikó továbbra is államiságot keresett. Egy 1872-es egyezmény kidolgozta az állami alkotmányt, de az erőfeszítés kudarcot vallott. Egy másik ajánlat 1889-ben érkezett, csak ismét vereséget szenvedett.,
“új-Mexikónak 62 év kellett ahhoz, hogy állammá váljon, és a legjelentősebb akadály véleményem szerint a faj és a nyelv volt” – mondta Tomas Jaehn a Santa Fe-i Fray Angélico Chávez Történeti könyvtárból. “A kongresszus többször is megpróbálta korlátozni az engedélyező jogi aktus nyelvét “csak angolra”, és olyan kulcsfontosságú Kongresszusi tisztviselőkre volt szükség, mint Antonio Joseph, majd később A. A. Jones és néhány “manőverezés” az alkotmánytervezeten keresztül, hogy megkerüljék ezt a nyelvi korlátozást. Végül az USA-ban., A területekkel foglalkozó házbizottság elvetette az “csak angol” verbiázst, a Spanyol nyelv és a spanyol kultúra pedig megfelelő helyet kapott Új-Mexikó államban.”
New Mexicans thought they had a supporter in Theodore Roosevelt. 1899 júniusában, a Las Vegas-i első kemény lovasok találkozóján azt mondta: “számíthatsz rám, és visszamegyek Washingtonba, hogy beszéljek érted, vagy bármit megteszek, amit csak akarsz.”1901 májusában, egy kaliforniai vasúti megálló során William McKinley elnök megtagadta az államiság ígéretét., De McKinley szeptemberi meggyilkolása után a New Mexicans megtudta, hogy Roosevelt nem tesz semmit, amit akar. A területnek nem volt szüksége elnöki támogatásra, de Kongresszusra volt szüksége.
az 1900-as évek elején a Kongresszus fontolóra vette négy új állam—Arizona, Új-Mexikó, Oklahoma és indiai terület-bevonását, de aztán úgy döntött, hogy az “egyesítés” jobb lehetőség, nagyobb eséllyel halad el ” – írja Mark B. Thompson,” az amerikai nyugat széles nyitott tereit képviselő amerikai szenátorok számának korlátozása.,”Oklahoma Területén, Indiai Területen volt, amely két részre van osztva területek 1890-ben csatlakozik, majd adja meg az Unió, mint az egyik állam (ami történt, 1907-ben, amikor Oklahoma lett a 46 állam). A terv szerint Arizona és Új-Mexikó is csatlakozna az állami státusz biztosítására irányuló kísérlethez.
Az ír származású ügyvédet, Bernard Shandon Rodey – t korábban Új-Mexikó 1889-es alkotmányos egyezményének küldöttévé választották., 1900-ban, majd 1902-ben ismét megválasztották Új-Mexikó területének Kongresszusi delegáltjaként, Rodey úgy vélte, hogy az újonnan csatlakozott Arizona és Új-Mexikó a legjobb út az államba való felvételhez. Azt is gondolta, hogy az állam ismét két államra oszlik.
az új mexikóiak az államiságot részesítették előnyben. Végül is a terv volt a főváros, mint Santa Fe, nem Phoenix. A vita Arizonában, Új-Mexikóban és Washingtonban folyt, mielőtt Joseph B. Foraker ohiói szenátor javasolta a két terület közös szavazását. Ha bármelyik elutasította, jointure halott lenne.
1906 novemberében Arizonánok és új-mexikóiak szavaztak., “A terület minden megyéjéből származó jelentések azt mutatják, hogy néhány kivételtől eltekintve a szavazás kedvező lesz a csatlakozáshoz” – jelentette a New York Times November 6-án. De Arizona? “Késői jelentések-folytatta a Times -, Arizonából úgy tűnik, hogy garantálja azt az előrejelzést, hogy a közös államiságot nagy szavazással legyőzik ezen a területen.”
az új mexikóiak 26,195–14,735–et szavaztak az egyesítésre, de az Arizonánok elutasították az intézkedést, 16,265-3,141., Jointure halott volt, és az Arizonai és Új-Mexikói különállamiságra való áttérés visszatért, különösen azután, hogy William Howard Taft megnyerte az 1908-as elnökválasztást. Taft állítólag mindkét terület államiságát részesítette előnyben.
Arizona és Új-Mexikó 1910-ben ismét alkotmányos konvenciókat tartott. Új-Mexikó 100 delegáltjából harmincöt Spanyol volt. Biztosították, hogy az alkotmány “vallástól, fajtól, nyelvtől vagy színtől függetlenül védi a polgárok szavazati jogát.,”Ezenkívül biztosította, hogy a spanyol gyermekeket ne lehessen megtagadni az állami iskolai oktatástól, és “minden állami iskolában tökéletes egyenlőséget élvezne más gyermekekkel.”Bár egyesek további intézkedéseket akartak-szavazati jogokat a nők számára minden választáson (nem csak iskolai választásokon), és kevesebb védelmet a különleges érdekcsoportok számára-1911.január 21 —én az új mexikóiak ratifikálták az alkotmányt, 31,742–13,399.
Az Arizonai Állami Alkotmány olyan rendelkezést tartalmazott, amely lehetővé tette az összes köztisztviselő, köztük a bírák visszahívását. Ismerve Taft kifogását a visszahívási rendelkezés, a Rev., Seaborn Crutchfield, az egyezmény káplánja így imádkozott: “Uram, reméljük, hogy Taft elnök nem fogja elutasítani az alkotmányt egy olyan apróságért, mint a kezdeményezés és a népszavazás. Uram, ne hagyd, hogy olyan szűk és partizán legyen, hogy visszautasítson minket.”1911. február 9-én Arizonans ratifikálta az alkotmányt, 12,187–3,302.
augusztusban a Kongresszus közös állásfoglalást fogadott el Új-Mexikó és Arizona államként való elismeréséről. Ez most az elnök feladata volt. Ahogy az várható volt, annak ellenére, hogy a Rev., Crutchfield imája, Taft megvétózta Arizona intézkedését, ismét kijelentve a bírák visszahívása ellen, bár jelezve, hogy Arizona az államiság után a rendelkezést a szövetségi kormány kifogása nélkül beillesztheti az állami alkotmányba.
egy héten belül a Kongresszus újabb közös határozatot fogadott el, amely kizárta az arizonai bírák visszahívását, és Taft aláírta ezt az intézkedést. Ez ment vissza Arizona, ahol a választók jóváhagyta a törlését bírák visszahívás. 1912. január 6-án Taft elnök aláírta a kiáltványt, amely Új-Mexikót a 47. állammá tette., Az aláírás után azt mondta az Új-Mexikói küldöttségnek: “nos, mindennek vége. Örülök, hogy életet adhatok. Remélem, egészséges leszel.”A következő hónapban, 10 órakor, a Szent Valentin-napon, a filmkamerák rögzítették a Taft aláírását, amely Arizonát a 48.állammá tette. Ez volt az első alkalom a történelemben, amikor egy elnök aláírta a törvényt, miközben mozgó filmmel rögzítették.
amikor a szóbeszéd eljutott Arizonába, a templom és az iskola harangjai megcsörrentek, és a túlzsúfolt polgárok pisztolylövéseket lőttek. A Bisbee-i emberek dinamitot robbantottak fel, majdnem felrobbantva egy hegy tetejét., Egy Phoenix pár az államiságig késleltette esküvőjét,Arizona államban akart lenni az első házas. A hír hallatán a pár kicserélte esküjét, egy 3 éves fiúval, aki gyűrűhordozóként szolgál. Az a fiatal Gyűrűhordozó egyébként Barry Goldwater volt, a leendő ötfős arizonai szenátor.