replikáció és összeszerelés
a replikációs mechanizmus a vírus genomjától függ. A DNS-vírusok általában gazdasejt-fehérjéket és enzimeket használnak, hogy további DNS-t hozzanak létre, amelyet a messenger RNS-re (mRNS) írnak át, amelyet ezután a fehérjeszintézis irányítására használnak. Az RNS-vírusok általában az RNS-magot használják a vírus genomikus RNS és mRNS szintézisének sablonjaként. A vírus mRNS irányítja a gazdasejtet, hogy szintetizálja a vírusenzimeket és a kapszid fehérjéket, és új virionokat állítson össze., Természetesen vannak kivételek erre a mintára. Ha a gazdasejt nem biztosítja a vírusreplikációhoz szükséges enzimeket, a vírusgének információt szolgáltatnak a hiányzó fehérjék közvetlen szintéziséhez. A retrovírusoknak, például a HIV-nek van egy RNS-genomja, amelyet vissza kell fordítani a DNS-be, amelyet ezután beépítenek a gazdasejt genomjába.
az RNS DNS-be történő átalakításához a retrovírusoknak olyan géneket kell tartalmazniuk, amelyek kódolják a vírusspecifikus reverz transzkriptáz enzimet, amely RNS sablont ír le a DNS-re., A reverz transzkripció soha nem fordul elő nem fertőzött gazdasejtekben; a szükséges enzim, a reverz transzkriptáz csak a vírusgének expressziójából származik a fertőzött gazdasejtekben. Az a tény, hogy a HIV a gazdaszervezetben nem található saját enzimeket termel, lehetővé tette a kutatók számára, hogy olyan gyógyszereket fejlesszenek ki, amelyek gátolják ezeket az enzimeket. Ezek a gyógyszerek, beleértve a reverz transzkriptáz inhibitor AZT-t, gátolják a HIV-replikációt azáltal, hogy csökkentik az enzim aktivitását anélkül, hogy befolyásolnák a gazdaszervezet anyagcseréjét., Ez a megközelítés számos, a HIV kezelésére használt gyógyszer kifejlesztéséhez vezetett, és hatékonyan csökkentette a vérben lévő fertőző virionok (a vírus RNS másolatai) számát számos HIV-fertőzött egyénnél nem kimutatható szintre.